A tanuló fegyelmi ügyeit oktatási, tanügyi szabályzatok határozták meg 1777-től, tekintve, hogy e dátum előtt nem volt az oktatást átfogó ágazati jogszabály. A fegyelmi ügyeket általában törvény szabályozta, amelyet rendeletek és utasítások egészítettek ki. Az alábbi összeállítás az 1777-es szabályoktól kezdve a ma is hatályos 1993. évi LXXIX törvény elfogadásáig terjedő időszakot dolgozza fel.

A tanulók fegyelmi ügyeit elsőként a Mária Terézia által kiadott 1777-es Ratio Educationis szabályozza. A rendelet „Az iskolák rendtartása” című részében, annak CCXLI. §-ban szabályozza a tanulóifjúsággal szemben alkalmazandó büntetéseket és az ezzel összefüggő eljárást.

Mária Terézia rendelete a bevezetést leszámítva 14 bekezdésben határozta meg a fegyelmezés módszereit és célját, üdvösségét. A fegyelmi büntetést, mint végső lehetőséget veti fel a tanítónak, ami nem lehet megalázó és egyben nem lehet testi fenyítést (kivéve vessző- és botütés) sem alkalmazni. A büntetést mértékkel kell kiszabni.

A büntetés mindenkor azt a célt szolgálja, hogy a rossz magaviseletűek a javulás útjára térjenek. Ugyancsak kifejti, hogy a büntetések túlzott használata nem elfogadható és a gyakori büntetések már nem érik el a fenti céljukat.

A büntetés első foka a vesszőzés, gimnáziumban a botütés. Ez zárt elkülönített teremben történik az igazgató felügyelete mellett. Ha a vétségről több diák tudomást szerzett, azok előtt kellett végrehajtani, ha pedig az iskola egésze tudott róla, akkor az iskola diákjai előtt. A büntetést intelem követi, amely a többiek számára intő példáként szolgál.

A büntetés második foka - ha az első nem vezetett eredményre - a lefokozás, vagyis az alsóbb évfolyamra való leküldés. A tanulót magányosan, vagy nyilvánosság előtt viszik be az új osztályba, ezzel intelemül szolgálva a többi diáknak.

A büntetés harmadik és egyben legsúlyosabb foka a relegatiot, vagyis a kizárás. Ezt a büntetést olyan számkivetésnek jelöli meg a rendelet, amely gondolata is rendkívül elrettentő és csak velejéig romlott, erkölcsileg már nem helyreállítható diákkal szemben alkalmazható. A kizárás vonatkozhat az adott iskolára, vagy minden iskolára. Tekintve a kizárást, mint nagyon súlyos ítéletet, a kizáráshoz királyi tartományi igazgató kifejezett jóváhagyása szükséges, akit egyben a vád egész tényállásáról értesíteni kell.

 

A tanulók fegyelmi ügyeit újonnan az Osztrák-Magyar Monarchia idején az Országgyűlés szabályozza a különböző iskolatípusokra vonatkozó törvényekben. A fegyelmezést az állami népiskolákról szóló 1876. évi XXVIII. tcz. 7. §-a és gimnáziumokról és reáliskolákról szóló 1883. évi XXX. tcz. 36. §-a szabályozza, amely tartalmát tekintve megfelel a 1908. évi XXXVI. tcz. 16. §-nak. E törvények alapján e tárgykör részletes szabályait a miniszter, illetve a tanintézeti felekezeti főhatóság szabályrendeletileg állapítja meg.

A törvény csak bizonyos megkötéseket tartalmaz. E törvényi megkötések többek közt felsorolják a fegyelmi büntetéseket, és kifejtik, hogy a kizárás büntetést a vallási és közoktatási miniszternek jóvá kell hagynia. Ezt követően a miniszter - egy vagy több év múlva - külön eljárás keretében intézkedik a diák újbóli felvétele ügyében.

E törvények végrehatására a mindenkori vallási és közoktatási miniszter rendeleteket alkotott. Az 1876. évi 260/76. számú rendtartás, az állami népoktatási tanintézetek működéséről szóló 100/76-os számú rendelet 60. §-a, valamint a polgári községi iskolák működéséről szóló 136/76-os számú rendelet 48. §-a, és Eötvös József vallási és közoktatási miniszter 3. számú utasítása az oktatási törvények végrehajtása tárgyában és a középiskolai rendtartásról szóló 23.583 számú rendelet mind (szinte szó szerint) azonosan szabályozzák a fegyelmi eljárás menetét.

Ezek alapján a fegyelmi ügyekben a tanári szék dönt és a gondnokság, illetve az akkori iskolaszék rendszeresen figyelemmel kíséri a fegyelmezést. A fegyelmi ügyekről külön naplót vezetnek a jegyzőkönyvön kívül. A fegyelmi büntetés lehet népoktatási intézményben: magános intés, nyilvános figyelmeztetés, megpirongatás, székből kiállítás, fennmarasztás éheztetés nélkül és éheztetéssel, szülők szó- vagy levélbeli értesítése, bejelentés a gondnokságnak végintézkedés végett; a fegyelmi büntetés lehet középiskolában: magános figyelmeztetés és intés, szigorú feddés, osztály előtti nyilvános dorgálás, igazgató elé idézés, tanári szék elé idézés, kizárás.

A jogszabály hangsúlyozza, hogy a tanítónak a gyermekies könnyelműséggel, pajzánsággal szemben a büntető hatalmát mértékkel kell gyakorolni, valamint kifejti, hogy feddés mindig legyen szelíd, a rendreutasítás és a büntetés nem lehet durva, hanem komoly, továbbá nem használhatók az illetlen kifejezések, az indulatoskodás és a verés. Ugyancsak kifejti, hogy a tanítási módszerekkel és a gyermek helyes és hasznos lekötésével a fegyelmezés oka fogyottá válik. Ugyancsak leírja a rendelet, hogy a tanítónak kellő előintézkedéssel el kell tántorítania a tanulót a vétség elkövetésétől.

A rendelet felhatalmazza és kötelessé teszi a gondnokságot és az iskolaszéket, hogy a tanulók fegyelmi ügyeit vizsgálja, visszásság esetén újravizsgálja az ügyet. E tárgykörben az iskolaszék betekint a fegyelmi naplóba, valamint a képviselői hetente látogatják az iskolát és ott mindent szemügyre vesznek, a fegyelem gyakorlására nézve vizsgálódnak.

 

Az első világháború idején a fent említett - a Monarchia idején született - törvények voltak hatályban. A Monarchia szétesése után a különböző oktatási jogszabályok nem rendelkeztek a tanulók fegyelmi ügyeiről.

A két világháború közötti jogszabályok a tanulói fegyelmi ügyekre nem térnek ki részletesen. Az 1934. évi XI. tcz. 28-30.§-a 5 mondatban írja le a tanuló fegyelmi ügyeire vonatkozó szabályokat és a részletes kimunkálást miniszteri hatáskörbe utalja. Ez a rendelet az idő rövidsége miatt nem készült el, így az általánosság érvénye alapján az igazgató hatáskörébe kerül a fegyelmezési ügy és a szükséges intézkedések megtétele. A törvény egyetlen kritériuma, hogy kizárás esetén a vallási és közoktatási miniszter jóváhagyását be kell szerezni.

 

A második világháború után az új típusú berendezkedés érdekében felgyorsultak a törvényalkotási folyamatok. 1949-ben, majd 1962-ban alkottak törvényerejű rendeletet a népoktatásról, ez utóbbihoz általános érvényű 3/1966-os számú végrehajtási rendeletet adott ki a művelődési miniszter, ám egyik sem tartalmaz előírást a tanulók fegyelmi ügyeivel kapcsolatban. Ebből az időből nem származik olyan jogszabály, amely a tanulók fegyelmi ügyeit szabályozná.

Ez az állapot az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatályba lépésével ér véget. A törvény az óvodai neveléstől a felsőoktatásig bezárólag szabályozza az ágazatot, így a szabályok között egyaránt találhatók a tanulókra (közoktatás) és a hallgatókra (felsőoktatás) vonatkozó előírások.

Érdekesség, hogy a törvény ezen része 1995 szeptember 1-ig volt hatályban, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény pedig 1993. szeptemberétől hatályos. Így a fegyelmi eljárást két éven keresztül két törvény, bizonyos pontjaiban ellentétesen szabályozta.

Az 1985. évi I. törvény végrehajtására kiadott 13/1986-os és 15/1986-os művelődésügyi miniszteri rendelet további szabályokat állapított meg a fegyelmi felelősség ügyében, valamint mellékleteiben leírta a fegyelmi eljárás menetét és eljárásjogi szabályait. Ez a két rendelet 1994. szeptember 1-ig volt hatályos.

A törvény 34-36.§-a részletesen tárgyalta a tanuló fegyelmi kérdését. Jogszabály szerint, ha a tanuló kötelességét vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás során büntetésben részesíthető. A törvény először tett különbséget fegyelmező intézkedés és fegyelmi büntetés között.

Fegyelmező intézkedés a szóbeli figyelmeztetés, az osztályfőnöki és igazgatói intő, valamint középiskolában a megbízatás megvonása. Fegyelmi büntetés lehet a megrovás, szigorú megrovás, áthelyezés másik osztályba (ezek alkalmazhatók általános iskolásokkal szemben), áthelyezés másik iskolába, kizárás az adott iskolából, iskolák egy köréből, vagy minden oktatási intézményből (ezek alkalmazhatók nem tanköteles középiskolásokkal szemben).

Az általános iskolában a nevelőtestület határoz a büntetés mértékéről. A középiskolában enyhe kihágás esetén az igazgató, míg súlyos esetben a nevelőtestület határoz a büntetésről. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium határoz a tanuló több, vagy minden intézményből való kizárásáról.

Középiskolában a KISZ (Kommunisták Ifjúsági Szövetsége) tagja ellen csak a KISZ felsőbb szervének egyetértése esetén lehet eljárást indítani. Valamennyi eljárásban a diákönkormányzat véleményt mondhat. Az iskola az iskolán kívüli eseményekért is indíthat fegyelmi eljárást.

A törvény megengedi a fellebbezést, de a Művelődési és Közoktatási Minisztérium döntését a miniszter vizsgálja felül másodfokon. A jogszabály lehetőséget ad a tanulónak a védekezésre, valamint kimondja, hogy a fegyelmi eljárás és a fegyelmező intézkedés nem lehet megtorló és megalázó.

A jogszabály rendelkezett az elévülési időről is. A 35. § (2) bekezdése szerint „nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha az oktatási intézménynek a fegyelmi vétségről való tudomásszerzése óta három hónap, illetőleg a vétség elkövetése óta egy év már eltelt.”

 

A tanulót vagy a hallgatót indokolt esetben, a fegyelmi eljárás tartamára az oktatási intézmény látogatásától el lehetet tiltani.

 

A kizárással meghozott fegyelmi határozatot 1-3 év időtartamra fel lehetett függeszteni, és további szabály, hogy az eljárását azonnal fel kellett függeszteni, ha az ügyben büntetőjogi eljárás indult a tanulóval szemben. A fegyelmi eljárásról és a tárgyalásról jegyzőkönyvet kell vezetni.


 


 

 

 

 

 

 

 

 

A Diákjog.hu üzemeltetője a
Diákközéletért Alapítvány

DÖK Portál RSS

A hírcsatorna nem található.